Költöző madár - minden jó, HAJÓ a vége...

A történet úgy kezdődött, hogy 1977-ben Nantes-ben vízre bocsátottak egy szép nagy tengerjáró hajót. A keresztségben a nem éppen egyszerű Ayvazovskiy nevet kapta. Nyúlánk fehér teste ezután büszkén szelte a Fekete- és a Vörös- tenger habjait a Szovjetúnió zászlója alatt. Teltek az évek és ahogy forogtak hajócsavarjai szorgalmasan, úgy forgott a történelem kereke is szakadatlan. A 90-es éveket Törökországban és Cipruson töltötte, aztán más vizekre sodorta a Sors, megvásárolta egy élelmes vállalat, gondolt egy merészet, úszó kollégiummá alakította, lehorgonyozta az amszterdami kikötőben és új nevet is adott neki: Rochdale 1 (lesz vajon 2 is?). Első hallásra talán méltatlannak tűnhet ez az állapot, hogy a tengerek moraját nyugodt vizek és az ifjúság által keltett – nem feltétlenül szelídebb - hangzavar váltotta fel, de egy olyan otthonná válhatott a hatalmas fémtest, ami semmihez sem hasonlítható, és a benne lakóknak sok-sok öröm forrása mind a mai napig.

Az úúúgy volt, hogy hónapokig remekül éldegéltem a vidám fehér konténerben, ahová megérkezésem napján fészkeltem be magam. Rendkívül tágas volt, jól felszerelt, a lakótárs, Archit is jó arcnak bizonyult (azóta már hazaköltözött Indiába, na, ez is mókás történet, majd egyszer elmesélem), de ennek a kényelemnek elég magas volt az ára (amszterdami viszonylatban nem, de magyar pénztárcához viszonyítva kegyetlenül) és a bérleti szerződésem is a végéhez közeledett, így komolyan elkezdtem nézelődni egy másik hely után, ahol meghúzhatom magam gyakorlatom hátralévő részében. Így úszott a képbe a fehér hajó. Asszem, triplán is szerencsésnek mondhatom magam: elsőre sikerült egy kabint bérelnem (mint utóbb kiderült, néhányan hónapokat vártak rá), a költözés sem jelentett különösebb kihívást, mivel a hajó a korábbi szállásomtól 100 méterre várt, és a mai napig nem tudok betelni vele, annyira páratlan a hangulata. Kezdjük a kabinommal: 10 m2, ágy, asztal, TV… (Kispál után szabadon) meg persze szék, és egy tágas szekrény, internettel, és hűtővel felszerelve, egy embernek tökéletesen elég a tér és a szolgáltatás (a fürdő közös de nagyon kultúrált és sosem zsúfolt). Ami különlegessé teszi az a kilátás: a szobából az amszterdami kikötő panorámája tárul elém, oldalán a Silodammal, minden napszakban más és más fényben játszik, másképp fodrozódik a víz, így minden ajkalommal egy új képet rajzol kicsi körablak. Gyönyörű! Így válik új élménnyé a reggeli fogmosás… De ami legszimpatikusabb a helyben az a társaság: körülbelül 200 fiatal él a fedélzeten ennek nagyjából a fele holland bennszülött, a többi földgolyó minden részéből jött ide, főleg tanulni, dolgozni. Vannak itt Nigériából, Indiából, Paraguayból, Ausztráliából is, de persze a legtöbben Európából valók. Ebben az állandóan változó és színes társaságban szinte lehetetlen unatkozni, de mivel a kabinok egyszemélyesek, adott a lehetőség arra is, ha valaki esetleg egyedül szeretne lenni. A legfontosabb társasági központ a konyha, amit az egész legénység közösen használ (külön konyhaegységek kapcsolódnak egy teremhez, ahol az asztalok vannak) ide nemcsak főzni és enni járunk, hanem egyszersmind szocializálódni és asszimilálódni is: szinte minden nap találni új arcokat, itt szoktuk szervezni a közös bulikat (ez is megérne egy külön bejegyzést, az amszterdami éjszakai élet: Paradiso, Melkweg, Pacific, Club 11… satöbbi, volt már olyan is, hogy 20-an mentünk együtt szórakozni). Egy-egy közösen elpusztított vacsora – még inkább a vacsi utáni borozgatás/sörözgetés – során alkalom nyílik a sokféle különböző kultúra és világnézet megismerésére, amit remekül kiegészítenek az internacionális gasztronómiai élmények, mivel többnyire mindenki a saját nemzeti ételeit készíti… Örömmel tapasztaltam azt is, hogy viszonylag sok kreatív szakmával foglalkozó egyén lakik még rajtam kívül ebben az úszó kollégiumban, jelenleg 6 építészfiókát ismerek, velük nyilván még könnyebb megtalálni a közös hangot és közös programokat szervezni, valamint tapasztalatokat cserélni. Ehhez a laza multikultúrális közeghez kellően egyedi hátteret szolgáltatnak a hajó további közösségi terei: a konyhán kívül van még a bár és a hozzá kapcsolódó tágas terasz illetve az egész fedélzet: bulizásra veszettül alkalmas mind (bár a házirend szerint tilos lenne bulizni, ezt szerencsére a személyzet végtelenül lazán veszi, sőt volt olyan is, hogy maga a hajót fenntartó cég szervezett ismerkedési estet, ahol történetesen ingyen folyt a sör a csapokból, de a terasz is több spontán szerveződő baráti összejövetelnek helyet adott már). Szeretek itt élni. Ez egyszersmind mintegy magyarázat is arra, miért vagyok ilyen arcpirítóan lemaradva bejegyzésekkel a jelenhez képest: amióta elköltöztem nincs sok időm írni, pedig annyi minden történt már azóta… azért igyexem folytatni a beszámolókat – csak lassan, szépen, ahogy a csiga megy a stégen - átadni minél több élményt és örömöt, abból a sokszor hihetetlen mennyiségből, amivel eddig ez a holland kaland szolgált…