Hív a természet: partra/parkba, magyar!

Persze nemcsak múzeumokban meg kiállításokon mászkáltam az elmúlt hónapokban, ha az időjárás kegyes volt, sikerült beiktatni egy-egy kirándulást is a kulturális/szakmai benyomások jelentős túlsúlyát ellensúlyozandó, friss levegővel, fűvel-fával, eleven holland tájképekkel. Egy kiruccanás az ország közepébe, egy a szélére. A Hoge Veluwe (egy újabb holland kifejezés, amit sosem fogok tudni normálisan kiejteni) Nemzeti Park Apeldoorn közelében terül el, felfedezését többek között a néhány napig erre nosztalgiázó Zsuzsa és László – szintén építészfiókák, akik Amszterdamban fészkeltek korábban hosszabb ideig és most nagy örömmel tértek vissza – szorgalmazta, így hármasban vágtunk neki a túrának. Ez az egyik legrégebbi és legnagyobb holland nemzeti park, különlegessége többek között, a közepén található Kroller-Muller Múzeum gyűjteménye és szoborparkja, amely a kortárs és modern művészetet igyexik bemutatni egészen egyedi kontextusban. Természetes és mesterséges itt békében, harmonikusan megfér egymás mellett, páratlan összhatás, nem érezni zavarónak, hogy az ember betette a lábát erre zöld szigetre, és szolidan elhelyezett néhányat szellemének legértékesebb alkotásaiból. Természet és művészet kellemes és laza elegye ez a park, hosszú órákig lehet bolyongani a hatalmas erdőben, senki által nem zavartatva, (gyalogszerrel, vagy a bejáratnál ingyen kölcsönözhető fehér kerékpárokon), és gyönyörködni az ősi állapotban megőrzött tájban, a változatos növény és állatvilágban. A susnyás olyan meglepetéseket is tartogat, mint az MVRDV pavilonok (a 3 bejáratot őrzik) vagy a Berlage által megálmodott vadászkastély, ami valószínűtlenül meseszerűen emelkedik az egyik tó partján.

Bár Amszterdamnak nincs tengerpartja, elérhető közelségben hullámzik az Északi-tenger, így június közepén már éppen ideje volt lecsekkolni az legfrissebb holland bikinidivatot… Nos, a napos de szeles és kb. 20 fokos klíma ellenére voltak páran, akik elég elszántak voltak és még a vízbe is bemerészkedtek, de ezen a téren van még mit fejlődni… (miniszoknyában kerékpározó hölgyek számát tekintve viszont semmi okuk szégyenkezni). Kerékpárral vállalkoztam az útra, (ez volt a leghosszabb túrám eddig, kb. 60 km oda-vissza, ezzel a bringával nem éppen kockázatmentes), sikerült megúszni defekt és komolyabb zuhany nélkül, és így alkalmam nyílt Haarlem városát is megismerni, ami nagyjából félúton van Amszterdam és a Zandvoort (az egyik legnépszerűbb fürdőhely) között. Kedves, nyugodt kisváros, szép főtérrel, a tengerpartra vezető utcáit tehetősebb családok pompás nyaralói szegélyezik (talán nem kellene összehasonlítani, de ez valahogy mégsem olyan, mint a giccsparádéval turbózott tüzépbarokk építészeti ámokfutása a Balaton parton). A tengerpart egyébként - nem annyira meglepő módon – olyan mint máshol, sok homok és sok víz, meg persze végtelen horizont, sirályraj és sülthalas bódé opcionálisan. Ami máshol nem jellemző, az a part mögött húzódó dűnéken feltámadó természet (ezt a zónát ugye a kevésbé szerencsésebb helyeken a turizmus szokta akkurátusan tönkrevágni), aminek védelmére itt egy újabb nemzeti parkot hoztak létre. Bringával bejárni ezt is nagy élmény: egyrészt efféle tájon ritkán tekerhet szabadon emberfia, másrészt a kerékpárutat néha egy szelíd csorda szeli keresztül és a tavacskák mentén haladva a gazdag madárvilág is beköszön sokféle szólamban: igazán érinthető közelségbe kerül a természet.

ARCAM

Éljenek a mozaikszavak: ami Rotterdamban a NAI, az Amszterdamban az ARCAM. Építészeti központ, kiállítóterem, találkozóhely és információs pont, tárt kapukkal fogad mindenkit, akit érdekel az építészet, támogatja és élénkíti a párbeszédet mind a szakmabeliek, mind a szakma és a társadalom között. E párbeszédet indítandó, az épület felkiáltójelként emelkedik a kikötő partján, minden alkalommal csodálattal vegyes csodálattal tekerek el mellette olyan hihetetlen, ahogy az egyetlen görbület és metszékei létrehozzák ezt a különös objektumot. Még mindig lenyűgöz, néha hosszú percekig képes vagyok sétálni körülötte… (építész: Rene van Zuuk, riszpekt a mesternek!) Az egyszerű forma egyetlen test, minden nézetből különböző képet mutat, egy ilyen izéről nincs értelme homlokzatot rajzolni sem, minden szempontból csak 3 dimenzióban lehet értelmezni igazán, az épületekről alkotott hagyományos fogalmakat teljesen zárójelbe teszi. Elvetemülten szép!

Na de bemenni is érdemes ám: nemcsak a szintén pazar belső tér miatt ami sokkal nagyobb mint amilyennek tűnik és az üvegfalnak hála remek kapcsolatban van a kikötővel (bár kiállítótérnek a túl sok fény miatt talán nem a legpraktikusabb), hanem a nagyteremben rendezett időszakos kiállítások miatt: ezidáig kettőt sikerült végigjárnom: egyet a holland építészet még mindig aktív nagy öregjének, Herman Hertzbergernek életművéről, egy másikat egy ízig-vérig hollandus témáról, a vízparti/vízi építészetről. Örömteli közös jellemzője ezen tematikus gyűjteményeknek, hogy nagyszámú makett segítségével prezentálják a mondanivaló gerincét, valamint mindig valamilyen helyi építészeti életet érintő téma adja az apropót. Hertzberger bácsi - aki a város szülötte és számos épülettel gazdagította az amszterdami sziluettet - például idén ünnepelte a 75. születésnapját, tehát bő fél évszázad munkásságából válogatták össze a legjelentősebb terveit. A makettek mellet persze fényképek és skiccek tudósítottak Hertzberger egyedi és sokoldalú építészetéről, a diákévektől egészen a legfrissebb ötletekig. Legújabb munkái sokkal érettebbnek tűnnek, mint a korábbi projektek, amikben a kelleténél talán több elemet használ az építészet eszköztárából. Too much! Ahogy a kollégák szokták mondani... A második kiállítást is sok-sok modell tette látványossá. A rengeteg vízzel együtt természetesen a vízi életmód/építészet is jelen volt mindig errefelé, de most újra kezdik felfedezni a benne rejlő lehetőségeket és vízparti élet különleges minőségét. A közelmúltban több kisebb-nagyobb projekt is vízre szállt: lakóházaktól kezdve, könyvtárakon át egészen a stadionig terjed a lépték (valamint úszó kollégium de erről majd később…). Ezekből válogatott a gyűjtemény, valamint a múzeum melletti dokknál 3-4 úszó házikó is demonstrálta a vízi élet sokszínűségét és a szárazföldivel csaknem megegyező komfortfokozatát (fotók erről...). A következő kiállítás szeptemberben nyílik: a fiatal amszterdami építészekre koncentrál, és több iroda is képviselteti magát a szomszédjaink közül, így nem kérdés, hogy egy őszi szombat délután újfent arra visz majd az utam.

Egy kis kultúra: múzeumok

Az áprilisi hetek szűnni nem akaró napsütése óta nem sokat láttuk errefelé az életadó csillagot, bár akkor a tartósan kellemes klímától szinte megrészegedve ünnepélyesen megfogadtam, hogy tőlem ember panaszt nem hall többé a hollandiai időjárásra, közel állok hozzá, hogy alaposan átgondoljam az akkor tett fogadalmamat. (álljon itt minden kommentár nélkül egy adat: június 27, nappal, 12 celsius fok, szakadó eső) Szóval most önmérsékletről tanúságot téve még nem állok neki panaszkodni: maradjunk annyiban, hogy próbáltam a lehetőségekhez mérten hasznosan tölteni továbbra is a hétvégéket, így eljött a múzeumlátogatások ideje. Múzeumokból és kiállításokból rendkívül nagy a kínálat a városban, így kedvemre válogathattam, és a piszkos anyagiak sem bonyolították különösebben a helyzetet, mivel ez a bölcs nemzet kitalálta a Museumcard-ot: diákkedvezménnyel 17 Euróból beszerezhető, és számos múzeum kapuja ingyen nyílik vele szerte az országban (csak Amszterdamban több mint 30 múzeumé!). Egy átlagos belépőjegy 5-10 Euro, szóval elég jó üzlet, 2-3 használat után behozza az árát, ajánlom mindenkinek.

Van Gogh Museum

A tragikus sorsú holland festő, aki életében mindössze egyetlen képet tudott eladni, most egy egész épületet megtölt munkáival: az állandó kiállítás időrendben vezeti végig a látogatót Van Gogh életművén, tisztán kirajzolva az útkeresés állomásait, a különböző inspirációk forrásait (japán festmények, dél-francia táj…) és a folyamatos fejlődést, a művészi látásmód változásait, amire a drámai életút is érezhetően rányomta bélyegét. Utóbbi miatt bár felemelő, de egyszersmind elgondolkodtató és szomorú élmény a festményeket bámulva végigsétálni a termeken… Ezt a különleges lelkiállapotot sajnos a turisták szűnni nem akaró áradata zavarja némiképp, zsúfoltak a termek, és persze a turista nem feltétlenül az az állatfaj, amelyik csendben és átszellemülten képes kibírni azt a „kötelező” egy órát. A múzeum egyébként építészeti csemege is: Gerrit Rietveld mester tervezte, a rá jellemző egyszerű formák uralkodnak kívül-belül. Az időszakos kiállításoknak helyet adó új bővítmény (a föld alatt, rejtve kapcsolódik a régihez) merőben más nyelvet beszél, Kisho Kurokawa terve (korábban már írtam róla) földre szállt űrhajó teljes páncélzatban: lendületes tömeg, sejtelmes részletek, fémes ragyogás, hi-tech. Furcsa jelenség, a belső térben viszont alig érzékelhető valami a drámai megjelenésből, ott a műveké a főszerep.

Rijksmuseum

A szomszédban emelkedik a hatalmas és gyönyörű téglaépület (egyik korábbi építészeti túrámon már szintén érintettem) épp renoválás alatt van, így csak a gyűjtemény egy része tekinthető meg. Ez afféle szépművészeti múzeum és történeti múzeum keveréke, tele fényűző emlékekkel és tárgyakkal: fegyverek, porcelánok, szobrok és babaházak, amik segítségével a kíváncsi nézelődő némi képet kaphat a holland nép zivataros századairól, és a gyarmatokról felhalmozott kincsekről, az emeleten pedig számos festmény (többnyire portrék és életképek) között több Rembrandt kép lóg a falon (például a híres Éjjeli őrjárat c. óriási vászon) az élményt fokozandó.

Het Ship Museum

Egy újabb építészettörténeti jelentőségű épület, amit korábban már volt alkalmam megcsodálni, de akkor elkerülte a figyelmemet, hogy múzeumot is rejt: aki betéved, a századelő holland organikus téglaépítészetét, az ún. „Amsterdami Iskolát” ismerheti meg (alkotói a 1910-es évektől kezdve mozgalomba tömörültek és egyediségre törekvő építészetet hirdettek, az Art’s & Crafts-hoz hasonló kézműves hozzáállással és szociális érzékenységgel). Ehhez egy kisebb kiállítás - ami korabeli rajzokkal fényképekkel illusztrálva mutatja be a mozgalom előzményeit, születését, és eredményeit - és egy korhűen berendezett szociális lakás nyújt éppen elegendő mennyiségű vizuális ingert.

Heineken Experience

Az egyik legfurcsább „múzeum”, amit láttam, bár múzeumnak nevezni talán túlzás: 50% információ plusz 50% reklám a világ egyik legismertebb söréről egy kiszolgált sörgyár épületében a belvárosban. Aki a sörfőzés titkát keresi az itt nem fogja megtalálni, viszont könnyed szórakozást ígér a bejáratnál adagolt 3 zseton amelyeket 3 pohár jóféle sörre lehet váltani a túra különböző pontjain, így szinte garantált, hogy a látogató jókedvűen távozik. Alapvetően két részből áll a séta: az első etap a cég történetének és kulcsfiguráinak állít emléket, valamint leegyszerűsítve megpróbálja elmagyarázni (hogy még az egyszeri amerikai turista is megértse), hogyan lesz az árpából bonyolult eljárás során árpadzsúz. Belsőépítészetileg is érdekes ez a rész, minden alapanyag jellegzetes hangulatú teret kapott a sörgyár volt gabonatárolóiban. A második rész már inkább PR szagú de itt is találni figyelemreméltó dolgokat (mindenféle multimédiás csecsebecse, játékok, zene), jó móka, főleg ha barátokkal megy az ember, és az út végén ott a kocsma, ahol el lehet passzolni a még megmaradt zsetonokat. Sörimádóknak kötelező.

Stedelijk Museum - Kortárs művészetek

A múzeum eredetileg a Van Gogh múzeum szomszédságában emelkedik, de ahogy több amszterdami középület, ez is felújítás alatt áll jelenleg,(érdemes megnézni a bővítésére kiírt nemzetközi tervpályázat eredményét ), így az állandó gyűjtemény egy részét átköltöztették a volt posta modern épületébe. Ez a készlet is rendkívül változatos: formatervezés, grafika, rengeteg fotó, furcsánál furcsább, sokféle technikával készült szobrok és festmények, videoinstallációk és egyéb multimédiás élmények. Ha valami szép, az szép, nincs kérdés, az esztétika gyönyörködtet, és nem feltétlenül kell értelmet, funkciót találnom ahhoz, hogy élményt jelentsen megcsodálni. A hiba biztos az én készülékemben van, viszont modern művek között sétálva nem először éreztem egy-egy meglepő kinézetű szobornál, vagy festménynél, hogy fogalmam sincs mit akart a művész amikor megalkotta és miért nevezhetünk valamit művészetnek ha sem az érzelmet, sem az értelmet nem találom benne vagy annyira elvont, vagy annyira egyszerű és profán. Néha a cím ad kapaszkodót persze. Néha egy másik műnél szerzett benyomás segít. Különleges érzés végigjárni a termeket: álomszerű... Az állandó mellett az idődről időre megújuló időszakos kiállítások hoznak folyamatos változást a múzeum anyagába: Mapping the city, Lights and drawings, két látványos tárlat töltötte meg a második szintet látogatásom idején. Az első a várost vizsgálja a művészek szemszögéből: fotók, filmek, térképek és hangulatok, mind a város és az ember kapcsolatáról tudósítanak néha egészen meghökkentő módon (egy sétáló férfi zenéje a sétapálca és az utca tárgyainak találkozásából, utcaképek az évtizedekkel ezelőtti amszterdamból, borzongató videoinstalláció egy kihalt külváros éjszakai vendégéről…stb). A második kiállítás: 6 sötét terem, mindegyik közepén projektor által vetített színes fénysugárban „baljós” árnyak úsznak váltakozó sebességgel, egészen egyedi látvány- és hangulatvilágot hozva létre: fény és árnyék, valójában egyszerű árnyjáték, de olyan lenyűgöző formában, ahogy még sosem láttam.

FOAM - Fotomuseum Amsterdam

Ez nem volt akkora élmény, mint lelkes fotósként vártam, talán azért, mert az egyik időszakos kiállítás épp átrendezés volt, így csak félgőzzel üzemelt. A hely egy tipikus amszterdami belvárosi házikó, belül kellemes visszafogottsággal kialakítva biztosít hátteret a képek élvezetéhez. Két kisebb kiállítást és egy rövid filmet nézhettem meg, az egyik egészen különleges tárlat miatt azért megérte a látogatás: a repülés és autózás hőskorát, valamint a gondtalan századelőt idézték meg a fényképek.