Architek-túra I. (2/1)

Egy korábbi bejegyzésben tett ígéretemhez híven most megpróbálok beszámolni azokról az építészeti túrákról, amik Amszterdam különböző városrészeibe vezették utamat. Mikor az első túrát tervezgettem, a bőség zavarában 3 biztos pont sietett segítségemre és rajzolta meg az útvonalat: a Rijksmuseum épülete (az egyik legismertebb középület Amszterdamban), a híres zaanstraati beépítés (a legközelebb van az otthonomhoz a történelmi nevezetességek közül), illetve az Amszterdami Építészeti Központ – ARCAM emblematikus épülete (ez azóta birizgálja a fantáziámat, hogy megláttam az Alaprajz egyik számában). Ez utóbbi méltó befejezése lehetett volna a napnak, ha a természet is így gondolta volna. De nem gondolta így: jégesővel és orkán erejű szellővel tudatta velem, hogy talán jobban teszem, ha pihenek kicsit. A három pontot spontán felfűzte a belvárost határoló legkülső csatorna, a Singel, így már csak a köztes útszakaszokat kellet megtölteni célpontokkal. Nem volt nehéz… (az arcam.nl/architectural guide nagyon hasznos segítség, minden nagyvárosba kellene!)

A hajó - Zaanstraat-i beépítés (M. de Klerk, 1921)

Az ún. Amszterdami Iskola első nagy jelentőségű épülete: alkotói mozgalomba tömörültek és egyediségre törekvő építészetet hirdettek (az Art’s & Crafts-hoz hasonló kézműves hozzáállással). Szociális lakások, iskola, és postahivatal kapott helyet a háromszög alapú tömbben. Lenyűgöző az a virtuozitás, amivel a mester formálta – valósággal „téglából öntötte” - az épület részleteit, az összkép már-már organikusnak hat. A tömb egyik oldalán kellemes kis teret képez a térfal, aminek a párját az utca túloldalán, az alkotótárs Mey hasonló hangulatú épülete fonja körbe.

Hídfelügyelő állomás (LUX Architecten, 2004)

Kedves ismerős, naponta elsétálok mellette munkába menet. Apró méretei ellenére az egyik legfeltűnőbb objektum a környéken: minden napszakban más arcát mutatja. Meglepő látványt nyújt a súlyos tetőelem, egy kődarab határozottságával mond ellent a gravitáció törvényének. Akárcsak a híd, ami mintegy varázsütésre emelkedik fel (a kő alatt mormolják a varázsigét), amint magasabb hajók tűnnek fel a láthatáron (természetesen általában akkor tűnnek fel amikor sietek valahová...)

Silodam (MVRDV, 2002)

Szintén a közelben – az irodával szemben induló földnyelven – található az egyik legíresebb holland építésztársulat különleges agyszüleménye, ez a hatalmas konténer: 157 lakást préseltek bele, amelyek 4-8 egységből álló kis szomszédságokat alkotnak. A csoportok önálló belső szerkezettel és egyéniséggel rendelkeznek, így teszik mozgalmassá a homlokzatot és izgalmassá a végtelenül egyszerű tömegformát.

Lakóépületek

Számtalan módon kísérleteztek és kísérleteznek a mai napig a hollandok, miként lehet megvalósítani az ideális városi lakóépületet: a várost járva végtelen számú variációt találtam, ezek a legfrissebb tervek a műfajban. (a tervezők: Van der Waals, Soeters van Eldonk, Köther en Salmon Architekten) A "vasaló" például a legkülönbözőbb lakástípusokat egyesíti magában (van benne 4 szintes is!) de a határozott, pengeéles sarok és a belső udvar egyedi hangulata teszi igazán különlegessé. Soeters van Eldonk furcsa "piramisai" feltűnően magasodnak a városrész felé, sokféle különböző asszociációt engedve a szemlélőnek, és pazar kilátást biztosítva a lakóknak a lépcsőzés által létrejött teraszokról.

tovább...

Architek-túra I. (2/2)

Het Marnix Sportközpont (Mecanoo, 2006)

Szintén egy neves építésziroda álmodta meg, annyira friss, hogy a építészeti kalauz még nem is hallott róla, szerencsés véletlennek köszönhetően akadtam rá. Az elegáns dobozok felül (az áttetsző felület mögött) 2 sportpályát, alul 2 medencét rejtenek: különleges érzés lehet a csatorna szintjén feszülő víztükörben úszkálni... Remélem rövidesen lesz alkalmam rendeltetésszerűen is kipróbálni.

Europarking (Zanstra, 1971)

Na ez egy viszonylag szép parkolóház.

Rijksmuseum (P.H.J. Cuypers, 1885)

A 19.század végén Hollandia második virágkorát élte: eme időszak a díszes holland (neo)reneszánsz stílusban reprezentálta gazdagságát. Ennek a egyik legjellegzetesebb műve ez a hatalmas múzeum. (gondolom a rengeteg cuccot, amit összehordtak a gyarmatokról, pakolni kellett valahová…) Az örökös holland „téglamánia” itt is művészi szintre juttatta a homlokzatképzést, ezért is furcsa számomra, hogy hatalmas reklámposzterekkel takarják el egy részét…

Van Gogh Museum (Kisho Kurokawa, 1999)

Az eredeti, Rietveld által tervezett Van Gogh múzeum a század végére nem bírta térrel a művészetért epekedő turisták áradatát, bővítetni kellett: a pályázat nyerteseként nem kis megdöbbenésre nem hazai, hanem egy japán építész álmodhatott új elemet a nemzeti büszkeségekkel övezett parkba. (újabb elismerésre méltó bizonyíték a nyitottságra). Az álmot egyébként nem könnyű megfejteni, viszont nem lett lidérces: Kurokawa múzeuma annyira más nyelvet beszél, mint a környezete, hogy jól megférnek egymás mellett még a Rijksmuseummal is.

Het Oosten HQ (Steven Holl, 2000)

Az építőipari cég főhadiszállásának bővítését neves (hatásvadász?) amerikai szellemi tőkére bízta, nem is lehet szó nélkül elmenni a varázsdoboz mellett. Belül többek között két dolgot tud művelni az ember: tárgyalni és táplálkozni, kívül pedig csodálkozni a két rétegű homlokzat trükkjein, a lyuggatott rézlemezek mögött ugyanis színes panelek keltenek különös illúziót. Ez persze felkelti az utca emberének kíváncsiságát, de hiába szeretné közelebbről megvizsgálni, mivel magánterületen van…

Tropenpunt (Erick van Egeraat, 2002)

Megint vasaló! Ez az épület a sarokról szól, ott történik ugyanis a „meglepő fordulat”. A maradék két homlokzat ezt az aktust készíti elő aprólékosan, szépen fokozatosan átmossák a szomszédok komótos függőleges hangsúlyait, hogy a csúcson a vízszintes szalagok dinamikáját ne zavarja semmi sem. Mellesleg van benne egy galéria, meg néhány extra lakás, extra alaprajzokkal, hogy használni is lehessen valamire.

Hétköznapi örömök

Ki mit eszik, azzá válik? Ha igaz lenne a mondás, akkor megvan a magyarázat arra, mitől pörögnek a hollandok: annyi zöld növényi izétől, amit a napi közös ebéden elfogyasztanak, lehet, hogy én is képes lennék fotoszintézis útján jutni extra energiához. Persze van sokféle kaja, ami otthon is ismerős, de errefelé nem szokás ebédre melegételt enni, ami szomorú, de együtt lehet élni vele. Ráadásul meglepő módon ez a sok „takarmányféle” még laktató is. Meg persze rendkívül egészséges. Csak NINCS ÍZE. Bár a tengert megzabolázó lelkes holland nép erre is talált megoldást: különböző állagú és színezetű olaj-féleségekkel bolondítják meg a cuccot. Nem tudom, hogy attól finomabb lesz-e, még nem mertem kipróbálni, illetve minden alkalommal az éhségem győzedelmeskedett a kísérletező kedvem felett. Persze én is rengeteg zöldséget eszem, de a menü másik felét hagyományos szendvics alapanyagokból állítom össze: mivel sokszor nagyon hiányoznak az otthoni ízek, így próbálom a két nemzet táplálkozási szokásai közötti nagy szakadékot áthidalni. Az üzletekben szinte minden megszokott áru megtalálható, de a kínálatban jelentős különbségek vannak: egyrészt jobb minőségűek az élelmiszerek, másrészt eltérőek a hangsúlyok. Átláthatatlan a választék például az előregyártott, vagy valamilyen szinten előkészített ételekből és a tejtermékekből, ugyanakkor az édességes pultok nem csokoládétól, hanem kekszféléktől és péksüteményektől roskadoznak. Az árak minimális eltérést mutatnak az otthoni viszonyokhoz képest: átlag 10-20% a magyarok javára, ha az ember az itt is lépten-nyomon megtalálható takarékos szupermarketekben vásárol (Albert Hejn, Hema, Dirk). Egy hétre elegendő rendes táplálékmennyiségért cserébe kb. 30-35 Euróval kell hozzájárulni az említett cégek bevételéhez. Általában véve elmondható, hogy a magyar valósággal ellentétben - tejelj ha egészségesen akarsz táplálkozni - itt a salátafélék, gyümölcsök, tejtermékek olcsóbbak az egészségtelenebbnek tartott húsféléknél/édességeknél. Ennek következtében a túlsúlyos holland ritka, még ha többet is zabálnak a kelleténél, kaja után egyszerűen letekerik. Ha már szóba kerültek, néhány kósza gondolatot írnék a holland emberekről is, mivel megérdemlik: amint tudomásomra jutott, a felmérések szerint az egyik legboldogabb nép a világon (utolsó helyezettek például az öngyilkosságok számában, végre egy statisztika amiben mi magyarok az elsők között vagyunk...). Van is miért boldognak lenniük (nem a vidámságot okozó dohányrudak miatt, azt inkább a turisták szívják): gyönyörű országban élnek, és sokat küzdöttek érte. Ezt a jókedvet gyakran felfedezni rajtuk: a városban járva gyakran találkozok dalolászó (!) emberekkel. Először furcsa volt látni/hallani, de ahogy beköszönt a tavasz, egyre többen dalra fakadnak. Ez a jelenség jellemzi közvetlenségüket, de az is többször előfordult, hogy miközben egy épületet fotóztam, megszólított valaki és „csak úgy” beszédbe elegyedett velem az építészetről. Ezeken kívül akad még két tulajdonságuk, amit a földrajzi környezet tesz érdekessé, vagy indokolttá: az egyik nagyon szimpatikus, hogy későn kelő nép (az egyik legnyugatibb ország a mi időzónánkban, korábban kel, később nyugszik a nap, mint nálunk). A másik, hogy imádják a napfényt, már március végén (én kabátban, pulóverben) több embert láttam „béjvaccsozni” a teraszokon, ami szintén érthető, ha megvizsgáljuk a napsütéses órák számát. Jó hatással van az ember hangulatára, ha ilyen közegben létezik nap mint nap, kíváncsi leszek, miként árnyalódik a hollandokról kialakult képem a gyakorlat végéig…

Könnyű megszokni

Kezdek egyre otthonosabban mozogni az irodában, (a jót könnyű megszokni és egyéb közhelyek…) és ahogy csökkennek a nyelv által kezdetben generált kommunikációs nehézségek, úgy társaságot is sikerül egyre jobban megismernem. A mindennapi munkafolyamatokat szemlélve, sokat tanulok tőlük a (méltán) precíznek és didaktikusnak tartott holland tervezési magatartásról. Azt még csak sejtem, hogy mi lehet a „titok”, mi lehet az a tényező, ami kiemeli a holland építészetet az átlagból, de próbálok minél több irányból tájékozódni, (arcam.nl, archined.nl, valamint magyar médiákból is: Vukoszávlyev Zorán: Kortárs holland építészet c. könyv), és remélem előbb-utóbb összeáll a kép. Amit már megtudtam: az építészoktatás merőben más metódust követ, kevesebb tárgyat tanulnak, de azok között több az összefüggés, valamint nagyobb hangsúlyt kap a tervek prezentálása. Bizonyos szempontból olyan ez a külföldi gyakorlat, mint a nyelvtanulás: ha nem hazai pályán dolgozik az ember, nemcsak az ország nyelvét ismerheti meg, hanem az építészete nyelvén is megtanulhat „beszélni”, ami talán egy későbbi kommunikáció alapja is lehet…

Viszonylag kevés szakmai kihívás ért a hét folyamán; gyakorlatilag befejeztem a már említett Meander prezentációjához szükséges képanyag elkészítését: illusztráció az egyes lakásokról (Vectorworks+Art*lantis), régi makettfotók retusálása (Photoshop), külső látványtervek, illetve képek az enteriőrről környezetbe illesztve (Vectorworks+Art*lantis+Photoshop). Úgy tűnt, hogy a kollégák elégedettek az eredménnyel, csak apróbb változtatásokat kellett végrehajtanom a napi konzultációk után. Most várom kíváncsian, mi lesz a következő feladatom.

4 x 7 ???

Hihetetlen mennyire gyorsan telik az idő errefelé! Már 4 hetet haladt előre a történelem, mióta leszálltam Amszterdamban, de ha most belegondolok, márpedig belegondolok: feleannyinak sem tűnik! Ez valószínűleg betudható a továbbra is állandó jelleggel – bár a kezdeti áradathoz viszonyítva nyilván csökkenő intenzitással – felém szállingózó élményeknek is, tehát az unalom egyelőre teljes hiányának. Sokmindent megnéztem már, de a látnivalók listája nemhogy fogyna, hanem folyamatosan bővül, köszönhetően többek között lelkes munkatársaim tippjeinek. Bíztató!