2007. április 27., péntek

Architek-túra I. (2/2)

Het Marnix Sportközpont (Mecanoo, 2006)

Szintén egy neves építésziroda álmodta meg, annyira friss, hogy a építészeti kalauz még nem is hallott róla, szerencsés véletlennek köszönhetően akadtam rá. Az elegáns dobozok felül (az áttetsző felület mögött) 2 sportpályát, alul 2 medencét rejtenek: különleges érzés lehet a csatorna szintjén feszülő víztükörben úszkálni... Remélem rövidesen lesz alkalmam rendeltetésszerűen is kipróbálni.

Europarking (Zanstra, 1971)

Na ez egy viszonylag szép parkolóház.

Rijksmuseum (P.H.J. Cuypers, 1885)

A 19.század végén Hollandia második virágkorát élte: eme időszak a díszes holland (neo)reneszánsz stílusban reprezentálta gazdagságát. Ennek a egyik legjellegzetesebb műve ez a hatalmas múzeum. (gondolom a rengeteg cuccot, amit összehordtak a gyarmatokról, pakolni kellett valahová…) Az örökös holland „téglamánia” itt is művészi szintre juttatta a homlokzatképzést, ezért is furcsa számomra, hogy hatalmas reklámposzterekkel takarják el egy részét…

Van Gogh Museum (Kisho Kurokawa, 1999)

Az eredeti, Rietveld által tervezett Van Gogh múzeum a század végére nem bírta térrel a művészetért epekedő turisták áradatát, bővítetni kellett: a pályázat nyerteseként nem kis megdöbbenésre nem hazai, hanem egy japán építész álmodhatott új elemet a nemzeti büszkeségekkel övezett parkba. (újabb elismerésre méltó bizonyíték a nyitottságra). Az álmot egyébként nem könnyű megfejteni, viszont nem lett lidérces: Kurokawa múzeuma annyira más nyelvet beszél, mint a környezete, hogy jól megférnek egymás mellett még a Rijksmuseummal is.

Het Oosten HQ (Steven Holl, 2000)

Az építőipari cég főhadiszállásának bővítését neves (hatásvadász?) amerikai szellemi tőkére bízta, nem is lehet szó nélkül elmenni a varázsdoboz mellett. Belül többek között két dolgot tud művelni az ember: tárgyalni és táplálkozni, kívül pedig csodálkozni a két rétegű homlokzat trükkjein, a lyuggatott rézlemezek mögött ugyanis színes panelek keltenek különös illúziót. Ez persze felkelti az utca emberének kíváncsiságát, de hiába szeretné közelebbről megvizsgálni, mivel magánterületen van…

Tropenpunt (Erick van Egeraat, 2002)

Megint vasaló! Ez az épület a sarokról szól, ott történik ugyanis a „meglepő fordulat”. A maradék két homlokzat ezt az aktust készíti elő aprólékosan, szépen fokozatosan átmossák a szomszédok komótos függőleges hangsúlyait, hogy a csúcson a vízszintes szalagok dinamikáját ne zavarja semmi sem. Mellesleg van benne egy galéria, meg néhány extra lakás, extra alaprajzokkal, hogy használni is lehessen valamire.

Nincsenek megjegyzések: