Hétköznapi örömök

Ki mit eszik, azzá válik? Ha igaz lenne a mondás, akkor megvan a magyarázat arra, mitől pörögnek a hollandok: annyi zöld növényi izétől, amit a napi közös ebéden elfogyasztanak, lehet, hogy én is képes lennék fotoszintézis útján jutni extra energiához. Persze van sokféle kaja, ami otthon is ismerős, de errefelé nem szokás ebédre melegételt enni, ami szomorú, de együtt lehet élni vele. Ráadásul meglepő módon ez a sok „takarmányféle” még laktató is. Meg persze rendkívül egészséges. Csak NINCS ÍZE. Bár a tengert megzabolázó lelkes holland nép erre is talált megoldást: különböző állagú és színezetű olaj-féleségekkel bolondítják meg a cuccot. Nem tudom, hogy attól finomabb lesz-e, még nem mertem kipróbálni, illetve minden alkalommal az éhségem győzedelmeskedett a kísérletező kedvem felett. Persze én is rengeteg zöldséget eszem, de a menü másik felét hagyományos szendvics alapanyagokból állítom össze: mivel sokszor nagyon hiányoznak az otthoni ízek, így próbálom a két nemzet táplálkozási szokásai közötti nagy szakadékot áthidalni. Az üzletekben szinte minden megszokott áru megtalálható, de a kínálatban jelentős különbségek vannak: egyrészt jobb minőségűek az élelmiszerek, másrészt eltérőek a hangsúlyok. Átláthatatlan a választék például az előregyártott, vagy valamilyen szinten előkészített ételekből és a tejtermékekből, ugyanakkor az édességes pultok nem csokoládétól, hanem kekszféléktől és péksüteményektől roskadoznak. Az árak minimális eltérést mutatnak az otthoni viszonyokhoz képest: átlag 10-20% a magyarok javára, ha az ember az itt is lépten-nyomon megtalálható takarékos szupermarketekben vásárol (Albert Hejn, Hema, Dirk). Egy hétre elegendő rendes táplálékmennyiségért cserébe kb. 30-35 Euróval kell hozzájárulni az említett cégek bevételéhez. Általában véve elmondható, hogy a magyar valósággal ellentétben - tejelj ha egészségesen akarsz táplálkozni - itt a salátafélék, gyümölcsök, tejtermékek olcsóbbak az egészségtelenebbnek tartott húsféléknél/édességeknél. Ennek következtében a túlsúlyos holland ritka, még ha többet is zabálnak a kelleténél, kaja után egyszerűen letekerik. Ha már szóba kerültek, néhány kósza gondolatot írnék a holland emberekről is, mivel megérdemlik: amint tudomásomra jutott, a felmérések szerint az egyik legboldogabb nép a világon (utolsó helyezettek például az öngyilkosságok számában, végre egy statisztika amiben mi magyarok az elsők között vagyunk...). Van is miért boldognak lenniük (nem a vidámságot okozó dohányrudak miatt, azt inkább a turisták szívják): gyönyörű országban élnek, és sokat küzdöttek érte. Ezt a jókedvet gyakran felfedezni rajtuk: a városban járva gyakran találkozok dalolászó (!) emberekkel. Először furcsa volt látni/hallani, de ahogy beköszönt a tavasz, egyre többen dalra fakadnak. Ez a jelenség jellemzi közvetlenségüket, de az is többször előfordult, hogy miközben egy épületet fotóztam, megszólított valaki és „csak úgy” beszédbe elegyedett velem az építészetről. Ezeken kívül akad még két tulajdonságuk, amit a földrajzi környezet tesz érdekessé, vagy indokolttá: az egyik nagyon szimpatikus, hogy későn kelő nép (az egyik legnyugatibb ország a mi időzónánkban, korábban kel, később nyugszik a nap, mint nálunk). A másik, hogy imádják a napfényt, már március végén (én kabátban, pulóverben) több embert láttam „béjvaccsozni” a teraszokon, ami szintén érthető, ha megvizsgáljuk a napsütéses órák számát. Jó hatással van az ember hangulatára, ha ilyen közegben létezik nap mint nap, kíváncsi leszek, miként árnyalódik a hollandokról kialakult képem a gyakorlat végéig…