A Snitker/Borst Architecten (www.sbarch.nl) főhadiszállását egy olyan épületben találtam, ami már a bejáratnál felkelti a gyanút a vendégben, hogy odabent valószínűleg csak építészekkel fog találkozni. És valóban! Ha jól sejtem, 9 stúdió osztozik a hat szinten, olymódon, hogy a 6. szintet közösen használják: itt lehet például másolni a fényt, meggyőző prezentációkat tartani, és ez az össznépi táplálkozás helyszíne minden csütörtökön. Maga az épület is megérdemel néhány szót, ugyanis számtalan hatásos belsőépítészeti megoldás teszi változatossá a tereit: meglepő födémáttörések, konzolos tetőterasz gyönyörű kilátással, és persze az építészirodák egyedi arculattal. (ráadásul a közvetlen közelben található az MVRDV egyik különleges épülete, a Silodam is) A Snitker/Borst iroda az első szinten székel, és önmagában is nagyon kellemes hely: tágas, világos, jól felszerelt; tele makettekkel, magazinokkal és sok-sok felfedezésre váró dologgal, amelyeknek rendkívül tud örülni egy építészfióka szíve…
Mivel földet érésem napján már volt alkalmam egy rövid bemutatkozó látogatást tenni a munkahelyen, így rövid ismerkedés után megkezdődhetett az asszimiláló folyamat: Rudynak az olasz kollegának jutott a feladat, hogy körbevezessen a körleten. Ő mutatott be a makettező gépnek is, amit még nem volt alkalmam élesben tesztelni, de lelkesen várom a lehetőséget. Az eszközök után az iroda portfolióját ismerhettem meg: leginkább lakóépületek tervezésével foglalkoznak (pályázatoktól a kivitelezésig, nagyobb léptékben), de akad egy-két középület, illetve ipari épület, valamint néhány nagyon érdekes kísérleti projekt is a munkáik között. Tetszett a prezentációkban összefoglalt, rendezett tervek egységes, tiszta arculata, illetve az azokból összeállított profi kis füzetek. A mindennapi munkában egyébként, az egyszerűbb kezelhetőség érdekében minden projekt három betűs azonosítót kap és minden hozzá kapcsolódó dokumentum az alapján azonosítható. Ez az én dolgomat is nagyban megkönnyíti, mivel nem kell feltétlenül megjegyeznem a tervek számomra egyelőre nehezen dekódolható holland nevét, a kiejtésről nem is beszélve. (ahogy egy barátom fogalmazott: a holland nyelv úgy keletkezett, hogy részeg német matrózok megpróbáltak angolul beszélni…) A kollegák egytől-egyig nagyon kedvesek, nyitottak, ráadásul egyéniség mindenki, ami biztosíték az állandó jó hangulatra, különösen a mindennapi közös ebédek alkalmával. Egyedül én vagyok néha még kicsit csendes, ami miatt a nyelvtudásom okolható: elég problémás hirtelen átállni az angolra, különösen akkor, ha az ember évek óta hanyagolta a használatát. Azt mondták mindenki így kezdte a külföldiek közül, de hamar belejöttek, remélem nem én leszek az, aki megszakítja ezt a szép hagyományt. Ennek érdekében munka előtt és után angolt tanulgatok és folyamatosan próbálom frissíteni a szókincsemet. Gyakorlatilag mindent értek, amit beszélnek, de az elég kellemetlen érzés, hogy lenne egy csomó mondandóm és kérdésem, de nem tudom kifejezni magam úgy ahogy szeretném. Egyébként jól jellemzi a vendégekhez való hozzáállásukat, hogy amióta itt vagyok, angolul beszélnek a jelenlétemben sokszor egymás között is, annak ellenére, hogy normál esetben mindenki hollandul szokott. Ketten vezetik a stúdiót együttes erővel, Mark Snitker és Leen Borst, ők a tervező építészek, a többiek – Milos, Brigitte, Eva, Patrick, Rudy, és Petty, - pedig megvalósítják, megrajzolják az ötleteiket. Közülük egyedül Pettynek – a hongkongi származású fiatal hölgynek – nincs még diplomája, de ő is már 1 éve gyakornok az irodában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése