Vagy mégsem? Egy a közelmúltban tett, rendkívül tanulságos müncheni kiruccanás az Építészhallgatók Világkonferenciájára végleg tudatosította bennem azt a felismerést, amit már régóta sejteni lehetett az építészmagazinok külföldi tudósításait olvasva. A probléma, amiről már számos fórumon hallhattuk elemzést és panaszt (amiknek a számát most nem kívánom szaporítani): kicsiny országunkban a téralkotás mestersége elszigetelődött Európa és a nagyvilág építészeti áramlataitól. A müncheni élmények rendkívül kíváncsivá tettek, látva más nemzetek mennyire másképp gondolkodnak az építészet jelenét és jövőjét illetően. Ez volt az a benyomás, a végső löket, ami élesre állította a katapultomat Amszterdam felé. Miután sikerült megegyezni a Snitker/Borst irodával a feltételekről, felvillant a zöld jelzés: átküzdöttem magam az E-111, EUB, IBAN, KLM (MALÉV) mozaikok labirintusán (TB és utasbiztosítás, devizaszámla, repülőjegy), leszálltam az egyetemi mókuskerékről, érzékeny búcsút vettem családtól, barátoktól, aztán bekapcsoltam a biztonsági övemet, és egyenesbe állítottam az üléstámlát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése