Amszterdam egész egyszerűen lenyűgöző. A hangulatát egyelőre semmihez sem tudnám hasonlítani, annyira egyedi. Az első benyomások közül leginkább a sokszínűsége ragadott meg. A világ minden tájáról, minden nemzetéből élnek itt emberek - viszonylag békében és toleránsan – és úgy tűnik, mindenki magával hoz valamit otthonról, amivel tovább gazdagítja a hely szellemét. Igazi kozmopolita világváros. Ennek ellenére emberi léptékű: nem érzem azt, hogy egy zsúfolt és kiismerhetetlen nagyváros lakója lennék. Annak ellenére, hogy a belváros első látásra zavarba ejtően homogénnek tűnik, szinte lehetetlen eltévedni benne, mivel a csatornák rendszere folyamatos támpontot ad a tájékozódásban. Ha nyüzsgő utcákon szeretne korzózni, vagy valami csendesebb helyre vágyik az ember a turizmus vadhajtásai elől menekülve, mindkettőt megtalálhatja a belvárosban, nemegyszer meglepő közelségben egymáshoz. Nyilván a vörös fényű szenvedélyek valamint a szárnyaló, lazaaa élmények is otthonra lelnek a szűk sikátorokban és a csatornák partján, ami új ingerekkel gazdagítja egy-egy városrész hangulatát. Végtelen a választék a legendás coffeeshopokból: minden létező stílusban válogathat a bőség zavarától (és a mindenhol érezhető marihuána illattól) már eleve bódult vendég… Hétvégeken többnyire nyakamba veszem a várost, igyekszem minél több részét megismerni. Első alkalommal csak ráérősen, turista módjára jártam az utcákat nyitott szemmel és nyitott szellemmel, és felfedeztem természetesen a főbb látnivalókat. A második és harmadik túrára már tudatosabban készültem, mivel Amszterdam az építészet egyik európai fellegvára, lelkes építészhallgatóként rajzoltam meg az útvonalat. (Ezekről a(z architekt-)túrákról később szándékozom részletesebben beszámolni, a felhalmozott nagy mennyiségű élmény/képanyag feldolgozása folyamatban van…) A mindennapjaimat befolyásoló két tényezőről még nem meséltem: időjárás és közlekedés. Az előbbi finoman szólva változékony. Bár az utóbbi napokban meglepő módon sok napsütésben volt részünk (az árnyékolórendszer többször is bekapcsolt az irodában!), előző hétvégén végleg feladtam a harcot az elemekkel: napos délután után vízszintes jég(eső?) orkán erejű szellővel, másnap reggel rapszodikus 3 centi hó, délután újra szikrázó napsütés. Azt mondták ez normális, azaz, hogy nem normális márciusban az időjárás. Még szoknom kell, de követni már nem tudom... A közlekedés viszont a tavasz minden szeszélyéért kárpótol: elsőre hihetetlen volt, de Amsterdamban tényleg bárhova el lehet jutni percek alatt kerékpárral, komplett gyorsforgalmi úthálózat készült a bringásoknak, és a gyorsforgalmi most nem hatásvadász jelző, hanem a véres valóság. 50-60 éves meglett (megvadult) családanyák csengetnek türelmetlenül az ember mögött, ha nem veszi fel a tempót! Nem meglepő a lendületük: nagyon lehet élvezni a száguldást… Szerencsésen hamar megtapasztalhattam ezt az érzést, mivel két munkatársammal már az első héten elzarándokoltunk bringát venni. (Nekik pótolni az ellopottat, nekem szerezni egyet, amit majd ellophatnak egyszer…) Ennek legtakarékosabb módja, ha az ember a megfelelő sötétség beállta után megjelenő utcai „direkt marketing” ajánlataiból válogat. Végül egy szimpatikus afrikai kereskedővel kötöttem üzletet: vidám 15 Euróért sikerült mobilizálnom magam. (plusz 16 Euró láncért, lakatért). A kerékpár egyébként két keréken guruló álom: amszterdami viszonylatban full extrás (első-hátsó villogó, ezüst fényezés, valamint sárvédők), a fék működik (!) csak a kormányzás bizonytalan kissé. Az autó itt valóban nem versenyképes a kerékpárral, ami a fentebb említettek következtében gyakorlatilag „társadalmi” tulajdon. Egy statisztika a végére, alátámasztandó az eddigieket: kb. 750000 ember él Amszterdamban, és a kerékpárok számát 600000-re becsülik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése