Nyomom tovább

Az irodával kapcsolatos legjelentősebb fejlemény számomra, hogy sikerült megegyeznem a főnökeimmel és egészen december közepéig - most már mindenféle alapítványtól függetlenül – folytathatom, a gyakorlatomat. Talán mondanom sem kell, ez a tény mekkora vidámsággal töltött el: még 6 hónap ezen a nagyszerű helyen! Wow! Ráadásul az anyagi feltételeim is biztosítottak, mivel megduplázták a gyakornoki fizetésemet, így az pont fedezi az egyhavi költségeimet. Élet szép, sállálálláóóóó…

Ami a munkát illeti, az Umicore platinagyártó üzem bővítése (amiről már beszámoltam párszor) most megint parkolópályán van financiális természetű megbízói problémák miatt, így két újabb projektbe kapcsolódhattam be. Az első – SMH vagyis Slotermeerhof - egy négy nagyobb lakóépületet magába foglaló csoportos beépítés Amszterdam nyugati részén, ami már túl van a kiviteli terv szinten, és az építkezés megkezdésével egy időben éppen a leendő boldog tulajdonosakra vadászik a beruházó cég. Ehhez a vadászathoz szüksége van neki szép színes prospektusokra, amiket hatásos és laikusok számára is érthető alaprajzokkal és látványtervekkel zsúfolnak tele a kispolgári értékrenden edződött, profitfixált ingatlanfejlesztők. Ezeket az elemeket kellett nekem megalkotni, amikkel ugyan a megbízó elégedett volt, de hagyományos építész esztétikával szerintem nem érdemes értékelni őket. Reklám, parasztvakítás, talán ezek a legjobb szavak rá, azt hiszem ezt is meg kell tanulni egyszer… Kezdetben a munkatársak együttérzésével támogatva kézzel-lábbal tiltakoztam az ellen, hogy kispárnát rajzoljak a nappaliban az ülőgarnitúrára, amit virágmintás szőnyeg keretez, de a megbízó könyörtelenül letörte próbálkozásaimat egy építészesebb, elegánsabb vagy elvontabb grafika használatára. Remélem legalább a vevők vonzónak találják…

A másik projekt sokkal izgalmasabb, és több lehetőséget tartogat, mivel még nagyon kezdeti - gyakorlatilag városépítészeti - stádiumban van. A telek Amszterdam délkeleti városrészében egy tengerszint alatti területen található, jelenleg egy rossz állapotú iskola és egy templom áll rajta. Ezen épületek ledózerolásával indulna a tömb rekonstrukciója, majd 4 új, 3-4-5 szintes lakóépület és egy új iskola keretezné a kialakuló belső udvart és városi teret. Ugyan a tervezés két éve indult, de a tanulmányterven és az akkor felvetett problémákon azóta vitatkozik kitartóan az építésszel a jövőbeli szomszédság és a terület építési hatósága. Ez a hátránya annak az egyébként becsülendő hozzáállásnak, ahogy a hollandok általában véve nagy felelősséggel alakítják a környezetüket: sok időt és energiát igényel a különböző érdekek összeegyeztetése. Most végre úgy tűnik sikerül megegyezni a fontosabb kérdésekben (például hogy hány szintesek lehetnek az új épületek, hol lehet parkoló, fogja-e árnyékolni az új épület a nagyi virágoskertjét, különös tekintettel a muskátlikra), és folytatódhat az elképzelések építészeti kidolgozása. Először a megbízónak és a lakossági fórumnak tartandó prezentációhoz kellett látványterveket, benapozásvizsgálatot, makettet és makettfotókat csinálnom, miután ezt a bemutatót jól fogadták, nekiláttunk továbbgondolni, továbbfejleszteni az eddigi terveket. Ez folyamatos kísérletezéssel, próbálkozással jár, és még rengeteg az eldöntendő kérdés. Különleges követelmény az épületek illeszkedése az építészeti környezetbe, mivel jellegzetes, a múlt század első harmadában, az ún. Amszterdami Iskola stílusában épült tégla (mi más?) házak is emelkednek a tömbben. További kihívás az autók elhelyezése, a tömbbelső és a városi tér kialakítása, oly módon, hogy az a tömb lakóinak és a beruházó üzleti szempontjainak is megfeleljen. Élmény látni ebben a komplex folyamatban az építész szerepét, hogyan próbálja Mark közelíteni egymáshoz az álláspontokat és közben építészeti szempontokat is védelmezni, erősíteni. Ezek is olyan képességeket igényelnek, asszem, amit nem tanítanak (talán nem is lehet) az egyetemeken: diplomáciai érzék, emberismeret, taktika és egy kis ravaszság.