Valójában nem egy túráról, hanem egy négy vasárnapon átívelő előre megfontolt szándékkal elkövetett építészeti kéjutazásról kísérelnék most így szolidan megemlékezni: ami a különböző idősíkokat összeköti az a tetthely, Amszterdam keleti negyede (Oostelijk Havengebied). A városrészről annyit érdemes előzetesen tudni, hogy a főpályaudvartól keletre eső, hajdanán kikötőnek épített mesterséges földnyelvekről a felgyorsult urbánus fejlődés a nyolcvanas évek végén száműzte a portáldarukat, teret engedve a Hollandiában nagy hagyományokkal rendelkező és a 20.század elejétől kezdve folyamatosan növekvő szükségletekkel jelentkező lakóházépítés tombolásának. A rendezési tervtől kezdve (WEST 8) a legjobb szakemberek dolgoztak az ügyön, és a félszigetek beépítése egybeesett a holland építészet leglátványosabb korszakával (mára ez a lendület a lelassult gazdasági fejlődés miatt némileg alábbhagyott, és meghökkentő, kísérletező, drága épületek helyett feltűnésmentes, de gazdag belső tartalommal telített házakat építenek mostanában). Bátor és modern gondolatok, számos városépítészeti és tervezéselméleti elképzelés kapott lehetőséget a bizonyításra ebben a pazar építészeti realitásban (ez a szerényen ún. „superdutch” jelzővel emlegetett korszak, ami európai viszonylatban kiemelkedővé és elismertté tette a kortárs holland építészetet). A kísérletező kedvnek és a szárnyaló fantáziának az illeszkedés követelménye sem szabott igazán határt, mivel a terület fekvéséből adódóan elszakad a belvárostól, amit a vasútvonal közbeékelődése tovább erősít. Kegyetlen magas az építészeti minőség (SI mértékegysége: wow!/m3), bár itt azért sunyin meg kell jegyeznem, hogy az idő vasfoga már komolyan kezelésbe vett néhány épületszerkezetet, ami arról tanúskodik, hogy a projektekre szánt összegek felhasználásakor valószínűleg nem a legtartósabb anyagok beszerzése volt az elsődleges szempont. Sokkal inkább koncentráltak a koncepcionálásra és jól belakható, élhető terek kialakítására. Néhány esetben a kísérletezés is ellentmondásos helyzeteket eredményezett, a léptékek megválasztása és gyakori váltogatása nem minden esetben váltotta be a hozzá fűzött reményeket: ez főleg a KSNM- és a Java-félszigeten érhető tetten, ahol például az óriástömbök túlzott befelé fordultságát érte számos kritika. Biztos sokat vitatkoztak rajta az illetékesek, gondolom ennek következményeképpen lehet felfedezni a kicsivel később épült további két félszigeten – Borneo és Sporenburg – jelentős különbségeket a várostervezési koncepcióban és a léptékben egyaránt. A csoportos beépítésű modern lakóépületek szinte minden fajtáját felvonultatja a terület, olyan, mint valami nagyra nőtt kiállítás, társasházakból és sorházakból valami egészen elképesztő mennyiségű variáció fedezhető fel. A következőkben szerényen megpróbálkoznék a legérdekesebbeket (önkényesen) kiválogatni és néhány keresetlen szóval/képpel bemutatni.
Koncertterem, jazz színpad (3xN, 2005)
A dán építészek bizonyára szeretik a zenélő dobozokat. Ez az épület legalábbis erre enged következtetni: a feltűnő fekete doboz rejti az egyik előadótermet (jazz) az üvegdoboz pedig a másikat (modern és világzene). A megérkezés aktusa mind-kettő esetében különleges: a blekbokszba egy mérnöki műalkotásnak is beillő hidacskán át juthatnak a muzsika szerelmesei, az üvegkalitka pedig egy 5 szintes közösségi/átmeneti térrel fogadja a látogatókat, ahonnan nem mellesleg remek a kilátás az Ij folyó partjára, az audiovizuális élményt fokozandó…
Személyhajó kikötő (Larry Malcic, 2006)
Mövenpick Hotel (Claus en Kaan, 2006)
A zenélő dobozokhoz szorosan kapcsolódva két további létesítmény uralja az Ij folyó partját. A kikötőépület nagyvonalúan hullámot formázó fogadótere meglehetősen direkt módon jelzi funkcióját, de telente konferenciaközpontként is használják. A hotel 65 méteres hasábja réteges süti homlokzatával hozza zavarba a szinteket megszámlálni szándékozó elvetemült kíváncsiskodókat.
Iroda és lakóházak - De Loodsen (különböző építészek...)
A koncertteremmel és kikötővel megkezdett sort azonos magasságú de különböző tömegformájú, reprezentatív külsejű épületek folytatják. Az épp aktuális holland építészeti stílus mintapéldányai, feltűnést kerülő, szűkszavú (messziről szinte már unalmasnak tűnő), homlokzatokkal, de nagyon igényes megjelenéssel, valamint okos alaprajzokkal. A gyönyörű homlokzati anyagok (főleg tégla persze) és a kimért, pontos részletek eleganciát kölcsönöznek az egész társaságnak.
Java-sziget (S. Soeters, 1989)
A hosszúkás szigetet keskeny csatornák szelik keresztül: az így kialakuló, belső parkra szervezett tömbök hosszanti oldalán változatos formában és arculattal épített 6-7 szintes társasházak, a csatornák mentén pedig zsebkendőnyi telkeken feltűnően extravagáns egyéni lakóépületek sorakoznak, modernizált formában megidézve a belvárosra oly jellemző tipológiát. A tömbök belső világát a zöldfelületek ugyan kellemessé teszik, de ha mindenki szabad levegőre nyomulna a lakásokból, gyanús, hogy zsúfolttá válna a hely: nagyon durvának tűnik a laksűrűség! Egyébként érthető a szándék, itt is megmutatkozik, mennyire eltökélten spórolnak az évszázadokon át küzdelmesen megszerzett szárazföldi területekkel. (a helyzeten ellenben sokat segít, hogy szinte minden lakás rendelkezik terasszal vagy valamilyen más típusú a környezettel kommunikáló átmeneti térrel).
tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése