Még mindig platinagyár...

Az irodai állapotok a mostanság általános nyugodt miliőhöz alkalmazkodtak, mondhatni pangás volt, mivel több szék is hiába várta napokig a gazdáját: Brigitte „nyaralni” ment, méghozzá kicsiny hazánkat tisztelte meg, Petty Kínába utazott temetésre, majd hősiesen viselte hetekig a következményeit (küzdelem a megfázással és a légitársasággal), Mark pedig egy komolyabb kerékpáros balesetből igyekezett mielőbb felépülni. Engem továbbra is az Umicore-projekt fejlesztgetésével kapcsolatos modellezési feladatokkal kötöttek le, most már nemcsak virtuálisan, hanem (nagy örömömre) kézzel fogható makett formájában is. Az épület legproblémásabb részét, az előcsarnokot és a hozzá kapcsolódó tereket kellett felépítenem 1:50-ben. Hetek óta nem tudunk dűlőre jutni vele, komoly kihívás a számos kötöttséggel terhelt, és szigorú építési szabályokkal sújtott (szóval sokat szenvedett) térből valami igazán attraktívat (mi több reprezentatívat) kihozni. Innen indulnak az épület főbb vertikális és horizontális közlekedési útvonalai, itt kell, hogy helyet kapjanak a biztonsági kapuk (ellenőrzés a drága alapanyag miatt), valamint a megmaradt zugokba még recepciót, gépészeti helységet és egy tárgyalót is be kell valahogy passzírozni. A kellőképpen bonyolult szituációt tovább fokozza, hogy a már emlegetett és sokat magasztalt tűzvédelmi Rémlényt sem hagyhatjuk ki a buliból, annak ellenére, hogy ő csinálja a legtöbb balhét. Izgalmas volt egy ekkora épületet ilyen léptékben makettezni, annál is inkább, mivel a folyamatos változtatás lehetőségét fenntartva, végleges ragasztás nélkül kellett építkeznem, vagyis egy olyan kirakós játékot készítenem, aminek cserélhetők a darabjai. Cserébe viszont nem volt cél a léptékhez illő precizitás, csak egy a célnak megfelelő, (zúzható) munkaközi modellt kellett produkálnom habkartonból meg plexiből. (a végterméket végül a németországi prezentációra is elvitték - hagy játszanak a megbízók is vele, így gondolom nem lett annyira égetnivaló a minősége) Emellett párhuzamosan folytattam a virtuális modell faragását is a SkechUp segítségével, amit továbbra sem győzök eleget dicsérni. Elvetemülten kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a végleges variáció az előcsarnokra, most elég reménytelennek tűnik, hogy komolyabb kompromisszum nélkül meg lehetne oldani a felgyülemlett problémahalmazt.