Új hét, új kihívás: hétfőn megtudtam, a következő munka, amiben részt vehetek: az Umicore platinagyártó cég telephelyének bővítése Frankfurt egyik ipari parkjában. Ezt örömmel vettem tudomásul, mivel az ipari épületek közel állnak a szívemhez. Ráadásul, ez meglehetősen speciális több szempontból is: egyrészt a technológia nem mindennapi, (a rendkívül drága anyag darabkái is milliókat érnek, szigorú biztonsági előírásokkal védik az illetéktelenektől) másrészt követelmény a meglévő épületekhez való alkalmazkodás egy gyanúsan problémás szituációban: a két hosszúkás üzemcsarnok által határolt udvart szemelték ki a beruházók az új funkciók (irodák, étkező) elhelyezésére, valamint időközben igény támadt a csarnokterek kiegészítésére is. Megismerkedve az eddigi tervekkel kiderült, hogy már számos különböző vázlat készült a program szeszélyesen változó lehetőségei és korlátai miatt. Lenyűgöző volt látni, milyen precízen és következetesen ki van dolgozva minden egyes stádium: azt hiszem, az aktuális tömeg már a hetedik változat, és számos alaprajzi/homlokzati variáció készült mindegyikhez. Az legújabb verzió egy tömegbe sűríti a csarnokterek bővítését és az irodaszárnyat, mégpedig teszi ezt olyan fondorlatos módon, hogy az átriumokra szervezett irodákat a meglévő csarnokok tengelyére merőleges új csarnok tetejére biggyeszti. Az igazi poén viszont az a sötét cinklemezzel burkolt öv, ami körbefut az új épület középtengelyén, megteremtve a kapcsolatot az alsó/felső dobozok között, illetve az összes épületgépészeti kütyüt magába fogadva szuper vastag szigetelésként funkcionál. Ezt a határozott külső megjelenést tovább erősítette néhány bravúros megoldás a belső térben, de ezek nagy részét mostanra felfalta a tűzvédelmi előírás nevű kegyetlen szörny. Az első hírek még arról szóltak, hogy az irodának 3 hét alatt kellene összerakni egy engedélyezési tervdokumentációt, de számomra eddig tisztázatlan okok miatt módosult a határidő, így van idő a szörny pusztítása által okozott károkat mérsékelni: Mark és Leen számtalan kisebb-nagyobb módosítást kipróbál mielőtt meghoznák a végső döntéseket, egy kis csapat pedig (Patrick, Eva és személyem) most ezeket a változásokat próbálja követni a rajzokkal és a virtuális modellel. Ez a munkafolyamat szolgáltatott apropót ahhoz, hogy megismerjek Google SketchUp 6 nevű vidám skiccelő(!) programmal. Vidám, mert játszva lehet a segítségével 3 dimenziós modelleket létrehozni és módosítani, azután felturbózni a sokféle beépített stílussal, felülettel. Ugyan a hagyományos kézi vázlatok megkapó tökéletlenségét nem képes teljesen visszaadni (ahogy a számítógépek sem képesek az emberi hülyeséget pótolni), de gyors és kiválóan alkalmas arra, amire kitalálták: próbálkozni. Az internetről díjmentesen letölthető (a kissé butított verzió persze, hogy a szegény Gugli se halljon éhen…) és néhány óra alatt, önállóan megtanulható, elvetemülten jó móka! További nagy előnye, hogy nem igényel szárazjéggel hűtött videokártyát, még a néha indiszponált laptopomon is simán eldöcög, ami például nem mondható el mostanság az internetről: valószínűleg ez nemcsak a gép vétke (igaz a találékony tajvani műszerészek a tápegység mellé építették be az USB csatlakozást, aminek következtében a WI-FI egy óra netezés után izzásig hevül), hanem inkább a szomszédság hanyag router karbantartásának, illetve a sokat magasztalt Windows - felhasználót zárójelbe tevő – ámokfutásának köszönhető. Kicsit érzékenyen érint, hogy nem tudom normálisan tartani a kapcsolatot az otthoniakkal, remélem sikerül előbb-utóbb stabilizálni a rendszert. Rövid informatikai közjáték után visszatérve kicsit az aktuális projekthez, egy új hagyomány megteremtésére is alkalmat adott: ezentúl minden hónap első hétfőjén laza sörözésre gyűlik össze a társaság apraja-nagyja az irodában, megvitatni az aktualitásokat, vagy akár spontán hétköznapi dolgokról beszélgetni munka után. Az első ilyen összejövetelt Mark nyitotta meg az Umicore-projekt bemutatásával, ami intenzív, néha szenvedélyes (de végig kulturált) építészeti vitát generált a fiatalabb és az idősebb generáció között. (30-40 kontra 20-30) Szimpatikus, hogy mindenki demokratikus módon elmondhatta a véleményét a tervről, kíváncsi leszek, mennyire veszi figyelembe a főnökség az elhangzott kritikákat, ötleteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése