Könnyen jött, könnyen megy...

Az ARCAM előadásán töltött este még tartogatott számomra egy kellemetlen meglepetést: visszaérve a Dam térre (jelentőségben, forgalomban, kb. mint Budapesten a Hősök tere) ahol előzőleg a kerékpáromat helyeztem biztonságba (?), rezignáltan tudatta velem egy magányosan lógó lánc, hogy hűséges társamat sötét alvilági erők ragadták el, vagy ami valószínűbb, valaki ősi helyi szokás szerint magántulajdonba helyezte. Az eset nagyon nem döbbentett meg, ez köztudottan része az amszterdami valóságnak. Kárpótlásul abban reménykedtem, hogy szerencsétlenségemmel legalább az irodai csúcsot felállíthatom - 4 hetes birtokviszonnyal, de kiderült, hogy kanyarba’ se vagyok a Patrick által produkált szenzációs 4 napos (!) eredményhez képest. Bizony így megy ez errefelé: könnyen jött, könnyen megy… pedig már kezdtem megkedvelni a szürke drótszamarat. Sebaj, élet megy tovább, közlekedni kell, péntek este a már megismert módon indultam válogatni az utcai viszonylatok kínálatából. Eredményesen: az új bringa jó vételnek tűnik, kényelmesebb, fürgébb, mint a régi és akciósan (alkuval) ugyanannyiba került (ráadásul váltó is van rajta, ami először talán feleslegesnek tűnik egy sík országban, de jó szolgálatot tesz, ha például a hidak által képzett emelkedőkön kapaszkodva kamikáze gyalogos töri meg a lendületünket). Őszintén remélem, hogy eljövendő beszámolóimban nem válik állandó (kék hírek) rovattá a kerékpárlopás/vétel, bár ezzel kapcsolatban szkeptikus vagyok, mi több, gyanakvó.