Nyugi

Hogy az univerzum némileg kibillent egyensúlya helyreálljon, az ezt megelőző különösen élménydús időszak után levezetésképp két csendesebb hét következett. Nem történt igazából semmi rendkívüli, a dolgos hétköznapokat városban bolyongós, parkban ülős, házimunkás, nyugodt hétvégék követték, langyos tavaszi légkörben. Ez távolról sem jelenti azt, hogy unatkoztam volna, egyszerűen arról van szó, hogy sokminden, ami korábban még az újdonság erejével hatott, az mostanra a mindennapi rutin része lett. Ahelyett, hogy tovább folytattam volna az országjárást (azért a következő hétvégén irány Rotterdam!), inkább újra felkerestem a környék néhány korábban már felfedezett, kedvemre való szegletét. Ilyen például a Vondelpark, a belváros egyik legnagyobb zöldfelülete, szemet gyönyörködtető flóra, ösvények és tavacskák laza rendszere. Ha jó idő van – márpedig mostanság cudarul az van – akkor rengeteg vidám városlakóval telítődik a kocogók/görkorizók/deszkások, (hihetetlen mennyit sportolnak a hollandok!) kutyasétáltatók (vagyis embert sétáltató kutyák), és szerelmetes kamaszok természetes élőhelye. Szinte fesztivál hangulat, népkert, minden bokor tövében egy-egy piknikező társaság, hancur-vihánc, csak a zene meg a sörsátor hiányzik… És ilyenkor nemcsak a parkok népszerűbbek, hanem a kávézók/éttermek is „fullon” vannak, sőt gyakran a házak elé ülnek ki az emberek spontán, vagy kis hajókon gyűlnek össze beszélgetni, élvezni az életet, egymás társaságát és a napsütést. Élettel és derűvel telik meg a város…